Alig értünk haza máris újból összehívtak minket a kísérő tanárok. Már a buszon bejelentették hazafelé, hgy hétfő délután kettő órakor értékelő óra lesz. Kettőre még elég kevesen voltunk a teremben, de negyed háromra mindenki odaért. Imre bácsi és Tibi bácsi közösen csináltak egy bemutatót, először azt néztük meg.

Jó volt így egyben látni az öt napot. Utána tanár nénikkel beszélgettünk, hogy mi mindent láttunk, merre jártunk, és mennyi mindent tudunk kapcsolni ahhoz, amit az iskolában már tanultunk. A beszélgetés után kérdőíveket töltöttünk ki. Először egy elégedettségi kérdőívet, amiben olyan kérdések voltak, hogy mennyire tetszett a kirándulás, elégedettek vagyunk-e az előkészítéssel, meg ilyenek.

A másik kérdőív arról szólt, hpgy a szállással mennyire vagyunk elégedettek. Tibi bácsi elmondta, hogy ezeket a kérdőíveket is névtelenül kell csinálnunk és el fogják küldeni Mezőgecsére András bácsinak, hogy ők is tanuljanak belőle.

Meglepetésünkre a végén megint fogalmazást kellett írnunk. A téma a legszebb élmény volt. Sokat kellett gondolkozni, hgy mi volt a legszebb, legjobb élmény, hiszen olyan sok minden történt ott velünk, olyan sok szép helyen jártunk és olyan sok szép dolgot láttunk, hogy nehéz volt választani. Az igaz, hogy két nap esett az eső a másik napon meg a hó, de akkor is nagyon jó volt és szívesen visszamennénk még oda.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.